Az erdei óvodák sokfélék. Egyik közös vonásuk azonban a kész, előre gyártott játékok hiánya. Nincs baba, plüss, műanyag dömper. Nincs lego vagy dublo sem. Csúszdát és mászókát sem láthatunk. Utóbbi érthető, minek hegyre dombot hordani, a gyerekek itt egész nap csúsznak- másznak kedvük szerint, erre alkalmas bármelyik rézsű, rönk vagy faág. Egyetlen kivétel talán a hinta, amit többnyire lelkes apukák építenek, kötélből és egy megfelelő vastagságú ágdarabból. ( Biztos hallottak a vesztibuláris ingerlés szerepéről az idegrendszer érésének beindításában :-))
Jó, nincs gyári játék. Mi az, ami van? A természetben rendelkezésre álló anyagok: föld, víz (télen jég vagy hó), levelek, termések, kövek és kavicsok… A lehetőségek sora végtelen, és az ovisok egyik kedvelt tevékenysége az év minden szakában a gyűjtögetés, a “kincskeresés”. Naponta megtömik zsebüket üres csigaházzal, tobozzal, gubaccsal, vagy ami éppen útjukba akad. Kincseikkel elbüszkélkednek, aztán megajándékozzák vele társaikat vagy valamelyik felnőttet, esetleg cserekereskedelembe kezdenek.
A játékok másik száműzetéstől megmenekült csoportja a szerszámok. Azzal a különbséggel, hogy itt nem felnőtt szerszámok kicsinyített műanyag utánzatairól beszélünk, hanem gyerek kézhez méretezett, valódi, éles (és épp ezért jó minőségű!) fűrészről, (kézi) fúróról, vésőről. Alapfelszerelés a fűrész mellett a szög és a kalapács, a harapófogó (mert a bevert szögeket az újrahasznosítás jegyében sokszor ki is kell ám húzni a deszkából), a munkadarabok befogásához pár satu, és jól jön, ha van többféle kötél, madzag (már csak az időről időre megjavításra szoruló függőágyak miatt is, de persze az elfogott ellenséget is meg kell valamivel kötözni). Mindig kell legyen ásó, lapát (legalább hólapát) a kamrában, és persze számtalan vödör (nem ökosznobériából, hanem egész praktikus okokból csak fémből készült), esetleg talicska, valamint otthonról kiselejtezett fazék, lábos és fakanál a tábori konyhának. Azoknak, akiket aggodalommal tölt el a fúró-faragó ötéves gondolata, javaslom, ismerkedjenek meg Gever Tulley “barkácsiskolájával”, a Tinkering School-lal a TED-en.
Végül majd minden erdei óvodának van egy vagy több kézikocsija, amiben odafelé a vizes kannát, eszközöket, esetleg útban lévő hátizsákokat, visszafelé akár a legfáradtabb vándort is húzhatják – a csoportban kialakult szabályoknak megfelelően. Egyes csoportok pedig olyan helyen működnek, hogy felvehették kínálatukba a biciklis kiruccanásokat is – szülőkkel vagy nélkülük.
(folyt. köv.)