Az erdei óvodában tehát nincsenek “kész” játékeszközök. Miért jó ez? Mert bármi lehet bármi. Egy bot például kard, dárda, varázspálca, fakanál, de tűzoltóslag, árbocrúd vagy akár botkormány a repülőgép pilótafülkéjében, ha az egyik végét magunk előtt a földbe szúrjuk. És kezdődhet is a szerepjáték, ami az óvodás korosztály egyik fő elfoglaltsága.
Ha ugyanezt a botot felkötjük két végén egy faágra, hinta. Ha nekitámasztjuk egy fatörzsnek, és két oldalára nyesedéket, gallyakat pakolunk, esetleg levágott fűvel betakarjuk, tökéletes kunyhó. Egy vízmosás fölé keresztbe téve híd, vagy tornászgerenda. A gyülekezőtér közepén a földbe állítva totemoszlop, az asztal mellett fogas, amire a hátizsákokat akaszthatjuk. Vándorláskor a vállunkra vehetjük, ismét ráakasztva a hátizsákot, és máris vándorbot. Egy vastagabb ágon vagy rönkön keresztbe fektetve mérleg, aminek két végére vödröket lógatva összehasonlíthatjuk, melyikben van nehezebb súly – tökéletes projekttéma, hetekig el lehet vele kísérletezgetni. De ugyanígy libikóka is lehet, ha a gyerekek súlyát nem bírja el, akkor libikókázhatnak rajta csigák, vagy a képzeletbeli manó-barátok. Konstruáló játékok és természettudományos megfigyelések pipa.
Ezek után (vagy épp ezek kapcsán) aztán előkerülhetnek a szerszámok. A botunkat megfaraghatjuk, egyes fajok esetén mintát vághatunk a kérgébe, a bodzának kifúrhatjuk a puha belsejét. Befoghatjuk a satuba, és már kezdődhet is a szögelés – fűrészelés. Körbetekerhetjük színes zsinórokkal vagy rongydarabokkal, készíthetünk belőle hangszert, szélcsengőt, korongokra darabolhatjuk, amikből aztán épülhet torony, kocsi, mandala, vagy bármi, ami csak eszükbe jut. A lehetőségek tárháza végtelen, ahogyan a gyermeki képzelőerő és kreativitás is az. Alkotás, alakítás ez a javából.
Ahhoz pedig, hogy mindez működjön, a fantázián kívül két dologra van még szükség: önbizalomra a próbálkozáshoz, és kommunikációra a társakkal. Akár a szerepjáték szabályainak tisztázásakor, akár a közös építéskor számtalan olyan helyzet adódik, amelyben csak akkor járhat valaki sikerrel, ha képes elmagyarázni a többieknek azt, ami eddig csak a képzeletében, az ő fejében létezett, és képes megérteni mások szándékait.
A kevés eddig végzett felmérés (például német nyelven ez a doktori és ez a több kutatást áttekintő összegzés) mindegyike azt mutatta, hogy az erdei óvodából iskolába kerülő gyerekek jobb eredményeket érnek el szociális készségek terén (is) normál óvodából érkező társaiknál, és pozitívabb az énképük: kezdeményezőbbek, jobb a kudarctűrésük, kevesebb magatartási problémájuk van – vagyis eredményesebben küzdenek meg a kihívásokkal, mint az átlag. És jelenlegi gyereklélek-gyilkoló oktatási rendszerünkben ez a legjobb induló tőke, amivel felvértezhetjük őket. Így lesz a kevesebből több.
