erdei óvoda – zanza

Nálunk ez a kifejezés olyan szervezeteket takar, melyek – az erdei iskolákhoz hasonlóan – szálláshelyet és környezeti neveléssel kapcsolatos programokat ajánlanak, esetünkben az óvodás korú gyerekcsoportoknak. A szülők, vagy jobb esetben az alapítvány befizeti a részvételi díjat, és lurkónk csoporttársaival, nota bene az óvoda összes gyerekével és persze felnőtt személyzetével együtt eltölthet 3-4-5 éjszakát valahol egy tanyán vagy nemzeti parkban.

Príma intézmény, dicséretes törekvés, nincs vele semmi baj, azon kívül, hogy az óvodányi gyerek 3-4-5 nap után hazamegy, a paneloviba, és egy évig megint nem lát közelről erdőt.

forrás: rheinstetten.de

Máshol az erdei óvoda (Waldkindergarten, Forest Kindergarten ) megnevezés azokat az óvodákat takarja, amelyek egész évben az erdőben (vagyis nem parkban, fasorban, etc.) működnek, sokszor állandó kőépület nélkül, legtöbbször egy vasúti vagonnyi melegedővel. A gyerekek egész nap kint vannak a szabadban. A vasúti vagon környéke a reggeli gyülekezőhely, itt zajlanak a főétkezések, itt tárolják az eszközöket (szándékosan nem játékokat írtam), innen lehet hazavinni a gyereket. Innen indulnak napi portyájukra hátizsákjukkal valamelyik 1-2 kilométernyi körön belül elhelyezkedő “kedvenc helyükre”. Ez lehet egy tisztás, egy pataköböl, egy jellegzetes erdőrészlet, öreg fa, minden csoportnak saját hagyományai szerint, akár tucatnyi.

Nem baj, ha fúj a szél, ha szitál a köd, csepereg az eső. Esőkabát, gumicsizma itt alapfelszerelés. A nyári hőség, tudja, aki, az erdőben lényegesen elviselhetőbb. Kell egy könnyű sapka, és vékony hosszú ujjú póló. Ha olyan helyen telepednek le, ahol süt a nap, esetleg naptej. Tavasz óta napon lévő bőrnek talán még az sem.

Az erdőben nincs aszfaltozott, de még füvesített placc sem, nincsenek EU-szabványos udvari játékok. Van mese, éneklés, beszélgetés. Van mozgás, spontán, minden mennyiségben. Lehetséges bármi, ami a “szabályos” óvodákban: rajzolni, vágni, ragasztani, számlálni és formázni. Itt azonban lehet fűrészelni, szögelni, lapátolni, talicskázni, sokszor kertészkedni is, ha úgy adják a körülmények. És szabad sarazni, fára mászni, botokkal játszani – a józan ész határain belül. Mert vannak szabályok, itt is. Lényegesen kevesebb és szükségszerűbb, vagyis könnyebben átlátható szabály. Ahogy a délutáni pihenő sem jelent kötelező alvást – lehet könyvet nézegetni, színezni, akár játszani is. Sokat játszani. Gallyakból építeni, porból főzni, fűben heverni. Van tér, van idő együtt és egyedül lenni.

Na ilyen óvodára gondolok, amikor azt mondom, legyen nekünk is sok-sok erdőnjáró ovink.