Tábor a nyárra

Első fejezet: Óvodás-kisiskolás korosztály

Pedagógus vagyok. Vagyis nyáron érek rá igazán olyan dolgokkal foglalkozni, amik örömet okoznak. Vagy amiket fontosnak érzek. Ezért az idén nyáron táboroztatni fogok. Szigorúan nonprofit alapon, szigorúan a saját fejem szerint. Vagyis nem napi kétszer két németórát megspékelve némi lovaglással, Balaton-parttal, vagy tenisszel – ezek a személyes kedvenceim a gyermekmegőrzés-bizniszből, bocsi -, hanem erdei óvoda – stílusban. És mivel a saját fejem jó szokásához híven már megint tele van mindenféle szerteágazó ötletcsírával, úgy döntöttem, megkérlek Benneteket, segítsetek választani. Hiszen a szünet csak 6 hét, nekem meg már most van legalább kétszer ennyire elegendő álmom. Szóval – ti az alább vázolandó táborok közül melyikbe küldenétek szívesen a gyerkőcötöket?

A. Erdei ovi Felsőtárkányban

3-6, vagy 4-8 éveseknek, napközis, vagyis bejárós. Tópart, falu végén, erdő szélén hegy lábánál. Kiépített önkormányzati játszótér a fák közt, nyilvános WC, nagy tetővel fedett placc, meleg étkeztetés is megoldható. Reggel városból busszal ki, vagy a szülők helybe hozzák a csemetéiket. Gyülekező, reggeli az uzsisdobozból, hátizsák fel, és irány egy 1-2 km-en belül lévő erdőzug, naponta másik. Gallysátor-építés, pancsolás a patakban, fára mászás, frissen kaszált vagy száradó szénában turkászás, halnevelő, kolostorrom, szánkódomb, szurdok felkeresése, szikláról messzirenézés, alkalmas sétabot kiválasztása a talált gallyak közül, álomfogó, erdei szőttes, termés-nyaklánc készítése, fülelés a neszekre, lombsátorba bámulás, rönkgörgetés meg ami még épp eszünkbe jut. Ebédre vissza a bázishoz, utána hintaágyak felaggatása, és (mese)olvasás, ejtőzés, nota bene pecabotlógatás, esetleg némi petanque, méta vagy szembekötősdi, uzsira egytálból-cseresznyézés, és busz vissza a városba – kincsekkel teli hátizsákokkal. Van a közelben kőbánya, vadaskert, Nemzeti Park kiállítóhely, kisvasút, vezet idáig bicikliút, vagyis intellektuális és fizikai kihívásokat kereső szülők egyaránt találhatnak kiegészítő programot neveltjeik számára.

B. Erdei ovi Szarvaskő

20180720-08-Szarvasko-Var

Az előbbihez hasonló paraméterekkel rendelkezik, plusz vonattal is megközelíthető. A faluközpontban itt is van park játszóval, kiindulásnak. Extra a vár, zergelábúaknak, és a Keselyű-bérc, egyik legjobb gombászó-helyem. A kisebbek helyei a patakvölgyben a Margit-forrás környéke, nagyobbakkal át lehet kelni a gerinc túloldalán fekvő Les-rétre vagy Guba-rétre. Sok a pala, aki ügyesen hasít le belőle lemezeket, akár egész manóházat is építhet. A vár után észak felé haladva a gerincen sziklagyepet böngészhetünk, elő a növény- és rovarhatározóval. A patakba állíthatunk magunk faragta vizikereket, kisebb vízfolyásokra épülhet egész gátrendszer, és már úsznak is a papír- vagy fakéreg-hajók. Étterem helyett jöhet a bográcsozás, a jövő férfiai megtanulnak tüzet rakni (a kijelölt helyen!), a jövő asszonyai krumplit pucolni. A bolognait és pizzát egy hétre lebbencsre, friss zöldségre és egytálételekre cseréljük.

C. Kerti ovi

Még mindig a 3-8 éves korosztálynak egy ücsörgősebb agrár-változat a város határában lévő hobbitelkünkön. Az infrastruktúra csekély, és igazán forró napokon nem annyira kellemes, mint egy igazi erdő, cserébe mindig terem valami. Reggel városi gyülekező után 30 perc alatt a legkisebbek tempójában is kiérünk, lepakolunk, és már kezdődhet is a böngészés – retek, zöldhagyma, később paprika-paradicsom vagy uborka a tízóraihoz, aztán bab vagy borsó ebédre, hozzá némi répa vagy karfiol, esetleg cukkini vagy patiszon. A főzés közös program, mindenkinek van benne feladata és felelőssége. Ebéd után hűsölés az árnyékban vagy a tető alatt, táblajáték kinek-kinek gusztusa szerint (malomtól a mancala-ig), tollas, foci vagy más sportjáték, kisebbeknek mese, nagyobbakkal közös történetírás-mondás. Uzsira gyümölcsöt szedünk, aminek szezonja van, abból a hét végére befőtt készül, saját kézzel kevert, saját tervezésű címkével ellátott gasztro-ajándék. Kis tudósok nagyító alá vehetik a komposztdomb lakóit, lepkevadászok kapnak hálót és határozót, kezdő ornitológusok a lombkorona szárnyas lakóit fürkészhetik távcsövükkel. Meghívott asszisztensem Bogyó kutya, aki örömmel tanul újabb és újabb trükköket – némi jutifalatért cserébe. Fára mászni, bunkert építeni, sarazni természetesen itt is ér.

D. Erdő a kert végében

Mint a névből kiderül, ez az egyenlőre még a többinél is kevésbé konkrét verzió egyesíteni kívánja az eddigiek előnyeit. Hobbitelken van a bázis, ami azonban közvetlenül erdő mellett fekszik. Két erre a célra kiszemelt eladó telek között hezitálok, az egyik Almárban van, a másik az Eged aljában, a Hergyimó-dűlőben. Előbbi tömegközlekedéssel jobban megközelíthető, utóbbi autós szállítást igényel, mert gyereklábnak túl messze van a várostól. A veteményes, termő gyümölcsfák és a saját szilárd épület mint bázis remek háttérként szolgálnak az erdei programokhoz, és télen majd melegedőül az átfagyott kis orrocskáknak. De mindez persze már túlmutat egy nyári tábor keretein, az erdei óvoda felé.

folyt.köv.

A csiga esete a vizeshordóval, avagy az élet tisztelete

Jó nyarunk van, esik minden héten. Szerencsére még tavasszal sikerült az eresz alá beállítani két vízgyűjtő hordót, így a locsolóviz bőven megvan. És még a szúnyogok sem szaporodtak el miatta, lekopogom.

Az egyik hordó kinn áll az utcán. Ahol a kiskorúak nagy nyári unalmukat töltik éppen. Sok mifelénk az egyke. Valamelyik nagymama megunta a banánt, kizavarta az unokát “Keress barátokat!” utasítással, és unoka kivételesen szót fogadott, vagyis most a sok elkényeztetett, kütyünyomogató egyke bandába verődve zaklatja az utca elérhető lakóit. Hősünknek például agyára mennek, mert ötpercenként ki-bevonulnak szoba-kert-utca-szoba-utca útvonalukon, megállnak mellette, bámulják, mit csinál épp a gépén (dolgozik! – az ő fogalomhasználata szerint, vagyis ugyanazt csinálja, mint máskor, csak most valakitől egy kis aprópénzt is kap érte), lökdösik a könyökét, amitől ferde lesz a vonal, amit épp húzna… Vagyis provokálják, hogy figyeljen már rájuk, foglalkozzon már velük, és ne a mosott ruhával, pardon, számítógépével.

Hősünk azonban, a maga három-négy évnyi fölényével, nem partner. Viszont egyre idegesebb. Mikor aztán leordítja zaklatói fejét, enyhe anyai lelkifröccsözés következik, (csak hogy szó ne érje a ház elejét, mert alapvetően igaza van): “Szerinted mit akartak ezzel, fiam?” “És ha megkapják, amit akarnak, leszállnak rólam?” – mire nyilván csak széttárt kar lehet a válasz. Hősünk úgy dönt, megér neki a nyugi egy próbát, úgyhogy felkászálódik, és nagy leereszkedőleg kimegy játszani a ‘kicsikkel’. Szűk huszonöt perc biciklizés és kergetőzés után azonban visszamenekül a gépéhez. “Ezek még bújócskázni sem tudnak, nem mondták, hogy ipiapacsegykettőhárom, akkor nem ér kiütni!” – közli, mikor kérdem, min sértődött meg.

A műsor folytatódik ott, ahol abbamaradt. Ki-be, hol a kanapén gubbaszt három gyerek (Ez a szőke fiúcska vajon kinek a kicsodája?? – merül fel bennem a kérdés), hol nyílik a hűtőajtó, és megjelenik egy lányka sajtot majszolva, na, ez már nekem is sok egy kicsit, a sajt az szent, de visszanyelem az epés “nálatoknemszokás…” típusú morgásomat, inkább nekilátok megkeresni az utcai bejárat kulcsát, hogy rövidre zárjam az útvonalat. Így legalább hősünknek nyugta lesz, a kert felől nem egyenesen az ő gépéhez vezet az út.

Forrás 123rf

Probléma megoldva, nemsokára ráadásul rátalálnak a kiskorúak az utcai vizeshordóra, és repeső szívvel hallom a nyitott ablakon át, ahogy elmélyülten kísérleteznek: “Az enyém nem merül el!” “Nézd, az enyém már lesüllyedt!”. Aztán némi fröcskölődés zaja, nem baj, negyven fokban nem fognak megfázni, és víz is marad elég, nyugtatom magam, és hősiesen ellenállok a kísértésnek, hogy kimenjek megmutogatni az úszkáló szúnyoglárvákat. és elmagyarázni, hogy lesz belőlük szúnyog… Nem, dinnyét sem viszek ki nekik, bármilyen büszke is vagyok arra, hogy végre valami – szerintem is – értelmes elfoglaltságot találtak maguknak.

Másnap reggel még mindig érzem az előző napi halk büszkeséget, ahogy a locsolókannát a hordóba merítem. Jé, egy csiga. Nem is tudtam, hogy vannak öngyilkos csigák, akik belemásznak a vízbe, hogy megfulladjanak. Kihalászom szegényt, majd a madarak kezdenek valamit vele, vagy megkérdezem a horgászokat, kell-e nekik csalinak. Hoppá, itt lebeg még egy csiga!

Mire minden paradicsomot meglocsolok, hat kihalászott csiga hever a hordó mellett. Délután arra járó hősünk pedig talál még egy lebegő házas tetemet: “Te anya, ez nem vizicsiga. Ez is tud úszni?” “Nem, fiam.” “És a bőrén lélegzik, nem?” “De, fiam, ott is.” “Akkor ez duplán megfulladt, szegény?” “Tulajdonképpen…” – nézünk mindketten a szomszéd kert felé, ahonnan gyerekzsivaj hallatszik ki az utcára. Ami kivételesen nem melengeti meg a szívemet.